Életem Angliában II. rész - a munkavállalás nehézségei külföldiként Angliában

Kiköltözésem után nemsokkal ígértem nektek, hogy bővülni fog a blog egy rovattal, ami az Anglia életemet - illetve annak számotokra is érdekes részét - mutatja be

Ez egyrészt egy személyes rovat, amiből az erre fogékony olvasóim betekinthetnek a mindennapjaimba, másrészt segítségnyújtás azoknak, akik szintén szerencsét próbálnak a szigetországban. A cikkeket teljes őszinteséggel írom majd meg, nemcsak a csillogó oldallal, hanem a nehézségekkel is megismertetlek titeket, hogy valós képet kapjatok a szigetországbeli munkavállalásról. Úgy érzem erre szükség van mert kevés a valós képet adó beszámoló. 

Ez a bejegyzés az eddigi munkahelyi tapasztalatokról fog szólni. :)




Első munkahely Walesben

A kinti letelepedésem történetét szerintem a munkahely megtalálásával illene kezdenem, hiszen úgymond ez az első, amiről ( jó esetben még kijövetel előtt ) valaki  gondoskodik.

Az első dolog, amivel kezdeném, hogy az élet itt sem fenékig tejfel, viszont sok szempontból könnyebb mint otthon.  Ha óvatosan, felkészülten és megfontoltan intézi valaki, kezdhet jó és szép, új életet idekinn, viszont megvannak a veszélyek és nehézségei is, amit ti is tapasztalhattok majd a bejegyzésen keresztül.

 Én, illetve a párom még nyár elején, tervezetten a Brexit előtt érkeztünk, otthon már intéztünk magunknak munkahelyet, illetve lakást.  Elsőnek Walesbe érkeztünk, egy forgalmas és népszerű étteremben dolgoztunk. Az első pár hétben minden simán ment, örültünk, mert először úgy tűnt, a munkáltatóinkkal nem lesz gond, a lakás, ahol élhettünk átlagon felüli volt, és alig kértek érte valamennyit.
 Hamar elkezdtük intézni a hivatalos papírokat, biztosítást, adózást, mindent, ami kell a legális letelepedéshez és munkavállaláshoz, ez mindenképp az első dolog kell hogy legyen, bármilyen idegen országba való költözéskor.
A munkahelyen idővel azonban kezdtek elfajulni a dolgok, a kezdeti betartott munkaidőből és feladatkörből kifizetetlen plusz órák illetve extra, szintén kifizetetlen munkakör keletkezett.  Ezt úgy kell elképzelni, hogy kérés( megbeszélés) nélkül "rám sózták" egy más munkakörben dolgozó ember munkáját (amiben sosem dolgoztam) nem is tudtam erről, csak a beosztásomban láttam a plusz óráim.  Amikor rákérdeztem, egyértelműen félrebeszéltek, de azt mondták, csak a héten kellene be ugranom helyette betegség miatt. Gondoltam, egye fene, plusz pénz. A heti fizetésemből azonban egyértelműen látszott, hogy a szokásos óráimat  számolták le, a további, kb. ~20 óra el lett felejtve. Ez volt az a pont, ahol elkezdtünk más munkahelyet keresni, mert éreztük, hogy ebből baj lesz. Az egészből kiérződött, hogy mindezt csak velünk teszik meg, velünk, illetve a külföldiekkel. Hamar leléptünk innen, meg tehettük, mert próbaidőn  voltunk. Tudtuk, hogy lesz jobb helyünk ennél.
Ehhez a kalandhoz zárásként egy dolgot jegyeznék meg: Wales amúgy is egy zárt közösség, ahol nehezen fogadják be a más vidékről jött angolokat is, nemhogy a külföldit, ezért első munkahelynek, letelepedéshez nem biztos, hogy Wales az ideális mert még jobban magányosnak érezheted magad és nehéz lesz a beilleszkedés.
 A külföldieket a szemetebb munkaadók és munkatársak is előszeretettel palizzák be, de csak rajtad át mit vállalsz el és mit engedsz nekik, hogy megtegyenek veled.  Én nem éreztem azt, hogy ez az étterem, ahol nem becsülnek meg sem pénzben, sem bánásmódban, megérné nekem a lelki-békém felborítását, alig három hét alatt leléptünk tőlük.

Második étterem Angliában a Costswold-ban  

A második hely megtalálásához mozgalmas pár nap vezetett. Angliába utaztunk, skypon interjúztattak bennünket, szimpatikus leendő konyhaséf ígért munkát az éttermében, hát gondoltuk elutazunk, megnézzük. Az Angliába való megérkezést érezni mindenen, nemcsak a táj és az időjárás más, de az emberek üdítően udvariasak és szerethetőek a legapróbb részletekig.  Mindenen és mindenkit érződik egyfajta mentális nyitottság, ami miatt mi is jól érezzük magunkat itt.

A mostani 2* michelin-csillagos étterem,  ahol szintén séfként dolgozok, az egész világon ismert egyik Cotswolsdi falucskában van, turistáktól hemzseg télen-nyáron.  Ez szuper, hiszen a sok vendég sok borravalót jelent és két holthónapon kívül mindig szezon van, nyáron azért, télen meg azért.... :)  
Harmadik hónapja dolgozom itt, a főnökeim viszonylag normális emberek, a korábbi helyemhez képest legalábbis előrelépés. A munkám bánásmódban felőlük meg van becsülve, ugyanis a jó cukrász megbecsült dolog idekinn, egyedül tudom vinni a desszert termelést és szervízt is, amihez korábban három séf kellett, pusztán azért, mert nekik nincs célzott cukrászképzésük és nincs meg a kellő szaktudásuk. A szerződésemet nem szívlelem, ugyanis nem órabért kapok, hanem fix napibért, így a ledolgozott órák számával hajlamosak visszaélni, viszont a kapott pozícióban pedig szeretek dolgozni és ez ezzel jár, lentebb erre bővebben kitérek majd.

A munkatársaim egy része igazán rendes, ha kell, hazafuvaroznak esténként, vagy bejönnek értünk a műszak előtt - ugyanis gyalog egy órányira lakunk a munkahelytől, de persze vannak igazán nagy p*arasztok is. 
Bár Anglia vidékiesebb részein kevésbé érezni a diszkriminációt, azért itt is vannak durva helyrezetek, pl. a manager teljesen rasszista, és bárki, aki nem angol, azzal kutyául van bánva, nem is rejti véka alá a véleményét. 
Hozzám még tudott rendesen szólni, egyrészt szerintem női mivoltom miatt, másrészt pedig Chef-de-Pastrie pozícióm miatt és ugye a séfekkel nem baszakszu*nk, ha éttermi dolgozók vagyunk, főleg nem szekcióvezető-séfekkel, aki dolgozott már vendéglátásba, az tudja, hogy a legalacsonyabb rangú séf is többet ér akár mint a restaurant manager, mert a séf nélkül nem megy az étterem/hotel/kávézó... Jobb helyeken legalábbis a munkahelyi hierarchia úgy működik, ahogy kell, főleg ennek a nem működése zavart az előző munkahelyemen. Egyébként a legjobb módja, a rasszizmus kivédésének, ha értékes pozícióba kerülsz és megbecsült munkát végzel. 
További példákat felhozva, van pl. olyan brit munkatársam is, aki a hátunk mögött még mindig "menekültnek" emleget minket, és ő pl. kifejezetten a Közép-Európaiakra ( magyar, lengyel. szlovák,cseh) van kiélezve, mindezt úgy, hogy egy muzulmán(!) sráccal osztják meg a lakásukat és láthatóan jó barátok. Tehát nem értem, hogyan tesz különbséget. Ezek olyan dolgok, amire fel kell készülnöd, ha a szigetországba költözöl. 

Egyenlőre jól érzem magam itt, de látom, hogy nem lesz hosszú életű a munkahelyem főként ezek miatt a kifizetetlen óraszámok miatt, illetve nagyon rossz az elhelyezkedése az étteremnek és eléggé szenvedek egy ilyen régies hangulatú kis faluban. Turistáknak kedvelt úti cél a Cotswold-s, de itt lakni halál unalmas. A szórakozási lehetőség nullával egyenlő, sőt egy nagyobb bolthoz is ~70 percet kell buszoznom, tehát a mindennapok is elég körülményesek. Munkába sokszor gyalog járok, oda-és haza is egy óra elég idegörlő tud lenni egy egész napos műszak mellett, ha éppen nincs fuvarom.
Az indok, amiért itt dolgozom, hogy a fő-séf igazán rendes és nagy tapasztalattal rendelkező ember, francia és magyar konyhán kezdett és pl. a születésnapunk is egy napra esik, valószínűleg ezért értjük meg egymást jól.  Kiemelten foglalkozik a szakmai tanításommal, máshol sosem kaptam útmutatást vagy "nevelést" a termelési munkálatokhoz, így úgymond megállapodtunk, hogy ez lesz a kárpótlásom a túlórázásomért. Először csak az angol desszertkultúrát mutatta meg pár receptben, aztán amikor ezt egy hét alatt végi vettük, hiszem szakmámba vágott és már sok mindent ismertem, utána előételekkel is "leterhelt" , ma már hozzám tartozik a hideg-meleg előétel szekció vezetése is. Mostanság, már a főételekkel is kacérkodunk, de inkább csak kedvtelésből. :) Neki is jó, mert kisegítem őket és elnézek a fizetetlen túlóráim felett és nekem is jó, mert szakmailag nagyon sokat tanulok az angol gasztronómíáról.
Bár ő szeretne szerződést ajánlani, nem érzem azt, hogy nekem itt kellene maradnom, mert borzasztóan nyomasztó ez az angol vidéki élet és a szabadnapjaim unalmasan telnek(...) és elsősorban mégiscsak világot látni jöttem ki, másodsorban pénzt keresni. Valószínűleg a karácsonyi szezonra más helyet keresek, mert egyáltalán nem érzem itt jól magam.


21. születésnapomon : Cotswolds: Bourton-on-the-water

A tanulság az én eddigi történetemből, hogy az emberek és a munkáltatók is másként állnak hozzá a külföldiekhez, vannak helyek, ahol egyszerűen nemkívánatosak a (gazdasági) bevándorlók,
alkalmazzák őket, mert adhatják a minimálbért, vagy az alatt, hiszen tudják, hogy még az is több, mint amit itthon keresünk. Viszont lesznek helyek, ahol megbecsülnek, pénzben és bánásmódban egyaránt, addig kell menni, amíg meg nem találjátok a számotokra megfelelőt! Én úgy vagyok ezzel, ha tudtam x országot utazni, nem fog fájni, ha egy várossal arrébb költözünk a jobb munka reményében.


A másik tanulság pedig, hogy a jó szakember igenis meg van becsülve és jó ha felismered, hogy a munkaadóknak nagyobb szüksége van rád, mint neked rájuk... én tudom azt magamról, hogy következőre is elmehetek michelin-csillagos éttermekbe cukrásznak és tisztában vagyok a bérezésemmel, amiből pl. most is engedtem a szakmai fejlődésért cserébe, de tisztában kell lennünk a munkapiaci értékeinkkel és a téged illető bánásmóddal. Nem értek egyet azzal, hogy külföldiként mindent sz*rt le kell nyelnünk, persze vannak kompromisszumok, főleg ha az ember szak-és nyelvtudás nélkül jön ki, de azok otthon is lennének.  :)

Folytatása következik....

Ha bárkinek kérdése vagy hozzászólása van a témával kapcsolatba, nyugodtan írjon!
A továbbiakban  fb.-n megtalálod a sorozatot:  #annaangliaban 

Megjegyzések

Be social...

Follow

All rights reserved! // Jogvédett tartalom!

I own the right for all of the published posts written by myself including for all of the photos made by myself. It's illegal to use my own personal intellectual products without my permission.

If you would like to use/copy anything contact me onvallaldmagadblog@gmail.com first!
//
Az én írásaim illetve saját magam által készített fotóim, mint saját szellemi termékeim – ahogy mindenki másé – szerzői jogvédelem alatt állnak. Attól, hogy a fotóimat nem vízjelezem, még teljes joggal rendelkezek felettük, attól, hogy nem teszem minden cikkem után oda: "engedélyem nélkül nem felhasználható", még így van.

Ha bármilyen szellemi termékemet szeretnéd felhasználni, minimum, hogy előbb megkeresel ezzel kapcsolatban: vallaldmagadblog@gmail.com !